A nagy egészben minden egyes faj fontos - eltűnésével hiány keletkezik
A biodiverzitás a biológiai sokféleséget jelenti, vagyis az élővilág gazdagságát és változatosságát Földünkön. A biodiverzitásba nem csak az élőlények fajai tartoznak, hanem a genetikai variációk és az ökoszisztémák is.
A biológiai sokféleségnek kulcsszerepe van az ökoszisztémák működésében, ugyanakkor elengedhetetlen tényezője az élelmiszertermelésnek, a megfelelő és elegendő ivóvíznek, és az emberi jólétnek.
A korallzátonyok és tengeri élőhelyek hihetetlenül fajgazdagok
A biológiai sokféleség tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy mennyire gazdag a minket körülvevő természeti környezet. A szakértők becslései szerint a Földön élő fajok száma körülbelül 8,7 millió. Ebből a hatalmas számból eddig csupán mintegy 1,2 millió fajt írtak le és azonosítottak tudományosan, és ezek többsége a rovarok közül kerül ki.
Igaz, hogy évente mintegy 13 000 újabb faj kerül az ismert élőlények listájára, azonban bolygónk biológiai sokféleségének (biodiverzitásának) jelentős része még felfedezésre vár, különösen az óceánok mélyén, a trópusi esőerdőkben, sőt még a talajban is.
A biodiverzitás megőrzésében a városi zöldterületek is egyre nagyobb szerepet kapnak
A biodiverzitás a fajon belüli genetikai változatosságot is jelenti, de jelentheti adott területek fajgazdagságát is.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a biodiverzitás bolygónk legösszetettebb jellemzője, és nem csak az ökológiai egyensúly fenntartásban játszik jelentős szerepet, de egyben annak indikátora is.
A természeti környezet nélkül nem maradhatunk életben
A biológiai sokféleség azonban nem csupán egy természettudományi fogalom; hanem sarokköve annak, amire az emberi jólét és bolygónk egészsége épül.
Gondoljunk csak bele: ez a sokféleség az, ami fenntartja azokat a természeti (ökoszisztéma) szolgáltatásokat, amelyek nélkül az életünk elképzelhetetlen lenne.
Légzésünkhöz a növények termelik az oxigént.
Ivóvízünket a természetes rendszerek tisztítják meg számunkra.
Élelmünk alapja a jó minőségű, termékeny talaj és a növények beporzása, amit rovarok és más állatok végeznek.
Gyógyszereinkhez az alapanyagokat gyakran a természetből, a növényvilágból nyerjük.
Számos nyersanyagot is a biológiai sokféleség biztosít.
Az éghajlatváltozás elleni harcban és az ahhoz való alkalmazkodásban is kulcsfontosságú szövetségesünk a biológiai sokféleség.
Az egészséges ökoszisztémák jobban el tudják nyelni a szén-dioxidot, szabályozni a helyi klímát, és ellenállóbbá tesznek minket az extrém időjárási jelenségekkel szemben.
Élőhelyek pusztulása és átalakítása
Az egyik legnagyobb probléma a természetes élőhelyek zsugorodása, feldarabolódása és ipari, mezőgazdasági vagy lakott területekké való átalakítása.
Túlzott erőforrás-felhasználás
Az emberiség mértéktelenül használja a természeti erőforrásokat. Ide tartozik például a túlvadászat és a túlhalászat, valamint a földhasználat drasztikus megváltoztatása (nagyüzemi mezőgazdaság).
Klímaváltozás
A klímaváltozás, amelyet nagyrészt az emberi tevékenység, például a fosszilis energiahordozók elégetése okoz, szintén súlyos veszélyt jelent. Az éghajlat gyors változása sok faj számára lehetetlenné teszi az alkalmazkodást, élőhelyeik élhetetlenné válnak, és ez kihalásokhoz vezethet.
Környezetszennyezés
A vízbe, talajba és levegőbe jutó szennyező anyagok – mint például a vegyi anyagok, ipari hulladékok vagy a mezőgazdasági vegyszerek – közvetlenül mérgezik az élőlényeket, károsítják az ökoszisztémákat, és felborítják azok kényes egyensúlyát.
Invazív fajok elterjedése
A behurcolt, nem őshonos fajok, vagy más néven invazív fajok elterjedése is komoly problémát jelent. Ezek az idegen élőlények gyakran agresszíven versenyeznek az őshonos fajokkal a forrásokért és az élőhelyért, és sok esetben teljesen kiszorítják a helyi fajokat, felborítva az ökológiai egyensúlyt.
A nagyüzemi gazdálkodás szűkíti az élőhelyeket
A biológiai sokféleség, vagyis a biodiverzitás jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy saját világnapja van: minden évben május 22-én emlékezünk meg róla.
Ezen a napon szerte a világon különféle rendezvényekkel és programokkal igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire elengedhetetlen az élővilág sokszínűségének megóvása, és melyek azok a tényezők, amelyek ezt a sokféleséget veszélyeztetik.
1992-ben ezen a napon fogadták el a Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity – CBD) zárószövegét az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) nairobi-i konferenciáján.
Ez az egyezmény az egyik legfontosabb nemzetközi jogi eszköz a biodiverzitás megőrzésére. Jelenleg az ENSZ egy új, ambiciózus terven dolgozik, amelynek célja, hogy drasztikusan, tizedére csökkentse a fajok kihalási arányát.
Ez is jól mutatja, milyen súlyos problémáról van szó, és milyen sürgető a cselekvés.
Az állatkertek nagyon sokat tehetnek a fajok védelméért, a biodiverzitás megőrzéséért
Magyarországon először 2005-ben ünnepelték meg a Biológiai Sokféleség Nemzetközi Napját, egy, a Fővárosi Állat- és Növénykertben megrendezett esemény keretében. Ez a nap tehát emlékeztető mindannyiunk számára: az élővilág sokszínűsége kulcsfontosságú bolygónk és saját jövőnk szempontjából, és felelősséggel tartozunk érte.
A Föld biológiai sokféleségének fellegvárai, otthont adnak a bolygónkon ismert fajok kétharmadának, miközben a szárazföld területének csak töredékét teszik ki.
Fő veszélyeztető tényezőik az erdőirtás (mezőgazdasági terjeszkedés, pálmaolaj-ültetvények, fakitermelés), az illegális bányászat és az urbanizáció.
Gyakran nevezik őket "tengeri esőerdőknek" a hihetetlenül gazdag biodiverzitásuk miatt. Becslések szerint a tengeri fajok mintegy 25%-ának adnak otthont.
A legfőbb fenyegetések a klímaváltozás okozta vízhőmérséklet-emelkedés (ami korallfehéredéshez vezet), az óceánok elsavanyodása (a fokozott szén-dioxid-felvétel miatt), a túlhalászás, a szennyezés (műanyag, vegyszerek) és a turizmus.
Ezek az ökoszisztémák (mocsarak, lápok, vizes legelők, torkolatok) kulcsszerepet játszanak a víztisztításban, az árvízvédelemben és számos vízi állatfaj (halak, madarak, kétéltűek) élőhelyeként szolgálnak.
Fő veszélyeztető tényezőik a lecsapolás, a mezőgazdasági területekké alakítás, a beépítés, a szennyezés és a klímaváltozás okozta vízhiány.
A globális felmelegedés miatt drámai sebességgel olvad a sarkvidéki jég, ami közvetlenül veszélyezteti az ott élő egyedi fajokat (pl. jegesmedvék, fókák) és az egész ökoszisztéma működését.
A permafroszt (állandóan fagyott talaj) olvadása metánt szabadít fel, ami tovább gyorsítja az éghajlatváltozást.
A kép forrása: Unsplash, fotós: Sergio Rota
Ide tartoznak a mangrove erdők, tengerpartok. A mangrove erdők rendkívül fontosak a partvédelemben, a halak és más tengeri élőlények szaporodóhelyeiként, és szén-dioxidot is megkötnek.
Veszélyezteti őket a fejlődés (szállodák, kikötők építése), az aquakultúra (garnélatenyésztés), a szennyezés és a tengerszint emelkedése.
A kép forrása: Pixabay,
fotós: Ravini
Bár gyakran alábecsülik a jelentőségüket, ezek az ökoszisztémák hatalmas biodiverzitással rendelkeznek, és fontos szerepük van a talaj szénmegkötésében.
A monokultúrás mezőgazdaság terjeszkedése, a túllegeltetés, az urbanizáció és a klímaváltozás okozta aszályok fenyegetik őket.
A kép forrása: Pixabay,
fotós: ronbd
Bár kevésbé ismertek mint az esőerdők, ezek az időszakosan száraz területek is rendkívül gazdagok fajokban.
Az erdőirtás (tűzifa, szénkészítés), a mezőgazdaság és a klímaváltozás okozta aszályok itt is súlyos problémát jelentenek.
A kép forrása: Unsplash,
fotós: Zoshua Colah
AI Website Generator